Kicsit kezdem megunni, hogy divatdisztrót (még mindig ubuntut) használok, meg nem is szeretem hogy elég sok dolog van benne - valszeg még mindig pedig már takarítgatom egy ideje - amire nekem semmi szükségem. Meg az is kétélű dolog hogy jól működik, persze nem rossz dolog ha nem kell állandóan reszelni, de reszelés nélkül meg sose lesz az emberből linux guru. Úgyhogy mindezen okokból kifolyólag még nyáron eldöntöttem hogy kipróbálok valami minimál disztrót, ez lett a zenwalk. Namost a gépemmel van egy olyan apró probléma, hogy nem működik benne a cd/dvd meghajtó, mitöbb ha másikat teszek bele az se működik (ez amúgy egy 2,5 évvel ezelőtt alaposan elbaszott solaris telepítés óta van így, szóljon akinek an bármi tippje h mi lehet a baj), úgyhogy nálam az oprendszer telepítés nem egyszerű történet (plusz az alaplap nem támogatja az USB-ről való telepítést). Szóval nyilvánvaló volt hogy valami olyasmit kell csinálni hogy dd-vel átmásolni /dev/sdaX-ra a telepítő iso-t aztán grubba beírni ezt a partíciót és aztán bebootolni a telepítőt. így esett a választásom a zenwalk-ra, mivel a zenwalk wikiben van leírás a vinyóról telepítésről. A zenwalk core elég minimálnak tűnt ahhoz hogy vidám szívásokkal kecsegtessen, így hát felraktam. Ez volt aug. végén.

Akkor aztán végül install után nem sokat foglalkoztam vele, némi szenvedés után kicsit elment tőle a kedvem, de aztán most itt van a vizsgaidőszak, hogy tegnap este végül már annyira nem tudtam magammal mit csinálni tanulás helyett, hogy ismét bebootoltam a zenwalkot.

Hát nem tudom hogy ez a disztró nagyon szar, vagy nagyon minimál, vagy csak az én puha ubuntus seggemnek kemény, valszeg leginkább nem mindhárom. Kb 3 órát szenvedtem vele - nem akarok sokat, egyelőre elég lenne ha lenne egy működő fluxboxom rajta. Namost az állítólag nagyon jó zenwalk csomagkezelőről annyit, hogy a xorg nem volt fluxbox függőség, mitöbb ahhoz is külön le kellett szedni egy külön csomagot, hogy a csomagkezelő rendesen tudja kezelni az általa leszedett .txz csomagokat.. Namost többször is újraraktam közben a rendszert, ennek során kiderült, hogy a "tükörszervereken" egyáltalán nem ugyanazok a csomagok vannak, erre nem igazán tudok mondani. Ott adtam fel, mikor az egyik tárolóból leszedtem az összes xorg-* csomagot, de nem volt startx parancsom meg xorg.conf-om.

Szóval ez a zenwalk core dolog így másodjára se jött össze, annyi előnye legalább volt hogy megtanultam lynx-szel guglizni -.- majd lehet hogy valamikor futok vele mégegy kört.

Tegnap végre rászántam magam, és váltottam fluxbox ablakkezelőre. Ez egy nagyon erőforrás-takarékos ablakkezelő, a memóriaigénye töredéke a nagy ablakkezelőkének (GNOME, KDE), sőt még több más - magát lightweightnek beállító - ablakkezelőnél (pl. XFCE, LXDE) is jóval kisebb. 2009-ben így 1gb memóriával már lassan el kell kezdenem ilyesmivel foglalkozni, egyre többször swapol a gép (főleg fejlesztés közben).

A fluxbox minimális memória-igényének persze megvan az ára. A máshol megszokott ablakozós beállítás helyett itt konfig fájlokat kell szerkesztenünk, ami elég sok guglizással jár és sokáig tart, rá kell szánni legalább fél napot, hogy az ember ideálisan beállítsa a rendszert. Az alapbeállítások elég esetlenek, egyrészt nagyon csúnya a téma, másrészt (nekem legalábbis) nagyon nem állnak kézre a dolgok, de ettől nem kell megijedni, egész kényelmesre ki lehet pofozni néhány óra alatt. Egyébként a keybinding elég sokat tud, tehát nagyon sokmindenhez beállíthatunk hotkeyt, az ablakokat szétoszthatjuk 5 különböző rétegbe, így könnyen megoldható, hogy az egyik ablak mindig látszódjon a másik fölött (és emellett áttetszővé is tehetőek az ablakok), stb, szóval van pár olyan feature amit máshol eddig nem láttam. Szóval összességében az első benyomás után kicsit nehezen vettem rá magam, hogy átálljak, de úgy tűnik megérte.

Ugyan a php fejlesztői környezetek fejlődnek, és egyre több van belőlük, valahogy egyik sem az igazi, mindegyik legjobb esetben közepes - legalábbis összehasonlítva őket mondjuk a Java környezetekkel, vagy a Visual Studio-val. Ennek szerintem több oka van, elsősorban talán az, hogy a nyelvnek vannak olyan tulajdonságai, melyek jelentősen megnehezítik az IDE fejlesztők dolgát. Ilyen pl. az autoload, a futásidőben állítható include path, a nyelv típustalansága, vagy az, hogy egy php fejlesztői környezetnek gyakorlatilag kötelező még legalább 3 nyelvet (html, css, js) támogatnia. Egy másik ok lehet, hogy sok fejlesztő nem is igényel jó környezetet, ezen a területen sokan használnak általános célú szövegszerkesztőket, vagy nagyon egyszerű IDE-t.

A - nem túl erős - mezőnyben új versenyzőként indul a KDevelop, a 4.0 kiadásba úgy tűnik, be fog kerülni a php támogatás, kapcsolódó blogpost itt. A fejlesztés ígéretesnek tűnik, hiszen egy elég kiforrott IDE-re épül. Mivel C++ -ban íródik, ezért valószínűleg a sebességgel nem lesznek gondjai, bár nekem ilyen szempontból a NetBeans-szel és az Eclipse-szel sincsenek problémáim.

A projekt egyelőre még nincs is benne a KDevelop bináris disztribúcióiban, forrásból kell fordítani, ha ki akarjuk próbálni, de megéri futni vele egy kört, tesztelni, vagy legalábbis érdemes figyelni rá. Még a végén jó lesz :)

A Knoppix egy debian-alapú "desktop" linux disztró, alapvetően live cd-ről és pendrájvról való futtatásra van kihegyezve. Azért kerültem vele kapcsolatba, mert suliba hálózatok-gyakorlatra knoppix cd-vel kell járni.

Nem vagyok tőle elragadtatva. A Knoppixon LXDE környezet van, amit én nem szeretek, egyszerűen nem áll kézre, és csomó olyan funkció nincs benne, ami gnome-ban van, és nem is eszi különösebben az erőforrásokat (pl terminál színeinek megváltoztatása). Ez az LXDE-választás még érthető is lenne, ha valóban egy teljesítményre optimalizált disztró lenne a knoppix, de nem az: alapértelmezetten indul rajta a compiz fusion, mitöbb a rászánt 10 perc alatt nem is találtam meg, hogy hol lehetne kikapcsolni (csak az animációk nagyrészét tudtam lelőni).

Életemben először láttam compizt élőben (az itthoni gépemen szerencsére el sem indul), de remélem utoljára. Lassú, nagyon zabálja az erőforrásokat, és amúgy annyira nem nagy szám.

Mikor 2007 nyarán felraktam a gépemre az ubuntut, dualboot-ra rendezkedtem be, csináltam egy-egy kisebb partíciót az xp-nek meg az ubuntunak, meg egy nagyot adattárolásra, utóbbi ntfs fájlrendszert kapott, hogy tudjam használni mindkét oprendszeren. Ezzel így egész jól el is voltam az elmúlt másfél évben, aztán most pár napja megadta magát az ntfs-3g driver. Egyik reggel azt vettem észre, hogy nem tudtam checkoutolni a projektet amin éppen dolgoznom kellett volna. Szóltam a rendszergazdának, mondom gond van az svn-nel. Megnézte, de azzal nem volt semmi gond. Na gondoltam ez kliens-gond lesz, úgyhogy újraraktam az svn-t. Utána kitöröltem a ~/.subversion mappát és mégegyszer újraraktam az svn-t. Ekkor tesztelésnek gyorsan checkoutoltam a home mappámba, simám ment. Azt hittem megoldódott a probléma, de nem. Megpróbáltam a projektet átmásolni az adat-partícióba, de nem ment, félúton hibaüzenet jött és leállt. Ekkor jöttem rá, hogy fájrendszer-gond, úgyhogy gyors backup aztán újraformázás ext3 fájlrendszerre. Gondoltam az legalább stabil, és az xp-ről való elérhetőség mostmár úgyse szempont :D. Úgyhogy most ext3 van, meg plusz 100gb szabad hely a gépemen :):. Egyébként most érezhetően gyorsabbak a winchester műveletek. Örülünk.

Hogy mitől omlott össze az ntfs azt nem tudom, mostanában viszonylag sok programot fordítottam, lehet betett neki a sok kis fájl vagy nem tudom, mindenesetre elég meglepő volt a dolog.

... azaz Ncurses RSS reader. Az Ncurses ugyebár egy konzolos-ablakozós szoftverekhez használt lib, tehát az nrss egy konzolos feed reader alternatíva. 2-3 napja használom, végülis szerintem nagyjából tudja amit kell, és kb 5 perc alatt meg lehet tanulni használni. Ubuntura is elérhető csomagtárolóból, telepítés (meglepő :P):

$sudo aptitude install nrss

Telepítés utál ha elindítjuk akkor nem sokat látunk belőle, magában a programban nem is lehet feedeket hozzáadni. Nyissuk meg (hozzuk létre) a ~/.nrss/config fájlt, majd adjuk hozzá a feedeket az alábbi szintaxis szerint:

add "http://rss-url" "név"

ahol a "név" néven fog megjelenni a programban a csatorna. Add parancsból természetesen tetszőlegesen sokat beírhatunk a config fájlba. Ezután még nem árt a böngészőt bekonfigurálni, pl így:

browser "/usr/bin/firefox-3.0 %u"

És már kész is vagyunk, a programot az nrss paranccsal indíthatjuk.

Elindult a Mogorva Mormota, egy új (alapvetően) ubuntuval foglalkozó online magazin (bár szerintem inkább blog). Alapvetően haladó usereknek készül, alaposabb, szakmaibb cikkek fognak - remélhetőleg - megjelenni, ez a célkitűzés, és az induló 8 cikk szerintem tényleg nagyon jó, kivétel nélkül.

Amit még mindig nem értek, bár el van magyarázva, az az, hogy ehhez miért kell külön oldalt indítani. Szerintem az ubuntu.hu jelenlegi formájában is alkalmas ilyen tartalmak elhelyezésére, nem hiszem hogy olyan mennyiségű komoly háttérinformációval foglalkozó írást termelne a közösség a tagi blogokban, hogy az zavaró lenne, sőt szerintem lehetne sokkal több ilyen is. A mormotán szerintem átlag heti 1-2 post fog megjelenni, ezek szerintem nyugodtan elférnének az ubuntu.hu-n is, sőt szerintem ez nem is ártana az oldal színvonalának. Na mindegy.

Az oldal maga egyébként nekem többé-kevésbé bejön, tényleg csupa hasznos tartalom van rajta, letisztult a design és passzol az éppen aktuális ubuntu-trendhez. A fejléc betűtípusa kifejezetten egyedi, feldobja a design-t, én örülök neki hogy itt nem a - számomra már-már közhelyes - ubuntu-title betűket találom itt is. Remélem gyakran fognak megjelenni új írások, ha tudják a szerkesztők tartani a színvonalat akkor én biztosan rendszeres olvasó leszek. Viszont nem ártana a template-et lefordítani magyarra, főleg, mivel az oldal inkább közösségi magazin akar lenni mint személyes blog, így szerintem kicsit ciki ez a félig magyar félig angol megjelenés.

Nem csak a mormotára vonatkozik, hanem úgy általában a magyar blogoszférára, hogy nem értem hogy a bloggerek miért kötik regisztrációhoz a kommentelést. Főleg a kis látogatottságú személyes blogokban. Szerintem sokkal több ember írna kommenteket ha nem kellene regelni mindenhova.

Ma délután megjelent végre a JavaFX első stabil kiadása. Igazán ideje volt már, tekintve hogy elvileg már 1,5 éve van javafx, de ezt most hagyjuk. Mindenki örül, az egész java.dzone.com zeng a javafx-es postoktól, az egész java fejlesztői blogoszféra megmozdult, mindenkinek sürgősen írnia kell valami nagyon okosat. Én a magam részéről annyira nem tapsikolok. Enyhén mellbevágott, hogy mikor délután megnéztem a javafx.com-ot, sehol nem találtam a linuxos letöltéseket.Windows és maci van, linuxról egy szó sem, sőt még opensolaris-telepítő sincs, ami külön érdekes. Nem vagyok nagyon tájékozott javafx ügyben, nem szoktam mindig mindent elolvasni amit találok róla, de azért az elmúlt néhány napban már jöttek rendesen az infók, de sehol nem volt szó arról hogy linuxra ne lenne sdk (software development kit). Találtam egy pár napja készült interjút Jonathan Schwartz-cal, a sun vezérigazgatójával, és ott se volt szó ilyesmiről, csak arról, hogy a telefonos jfx futtatókörnyezet februárban várható.
Na mondom rendben van, majd kijön egyszer az a linuxos javafx sdk, annyira nem sürgős a dolog hogy most emiatt bebootoljak windowsra. Most 6 körül megnéztem mégegyszer a javafx.com-ot, hátha történt azóta valami változás, vagy csak én nem találtam a linuxos telepítőt. Na a javafx.com az meg volt halva. Nem csak úgy simán nem jött be, hanem teljesen felszívódott az egész portál, a GlassFish 404-hibajelzése jött be (magyarul ez azt jelenti hogy a javafx portált leszedték a szerverről). Azóta már visszakerült, szóval valószínűleg csak egy redeploy volt, de sztem akkor is ciki, hogy a sun saját fejlesztésű techológiái (java) a sun saját fejlesztésű szerverein (gondolom nem ibm szerók vannak a javafx.com alatt) leállnak nagy terhelés esetén (oké, firefox download day-nél is volt némi leállás, de akkor is). Most megint működik az oldal, de linuxos sdk még mindig nincs, viszont mostmár közli velem az oldal, hogy szerinte próbáljam ki inkább winen vagy macin a javafx-et... köszi

Mostanában többet lehet hallani a Mono projektről (ez a .NET futtatókörnyezet linuxos implementációja). Nem mintha nagyon örülnék neki, mert ha tényleg jó a Mono akkor az azt jelenti hogy a .NET is majdnem ugyanúgy platformfüggetlen mint a Java. Bár ettől még nem kell azért félni, a .NET futtatható kódformátuma (CIL: Common Intermediate Language) sokkal kevésbé hordozható mint a Java bájtkód. A Mono-ban sokminden nincs, ami a wines .NET-ben van, és ez fordítva is igaz (pl GTK# grafikus lib).

A MonoDevelop az a fejlesztői környezet Mono-ra. Első ránézésre nekem egy erős közepes fejlesztői környezetnek tűnik. Gyorsan indul, letisztult és átlátható a felülete, van hozzá jól használható vizuális GUI szerkesztő, viszonylag flexibilis, és a kialakított nézeteinket el is tudjuk menteni. Nagyon tetszik hogy van full-screen mód is (ezt mondjuk éppen ki lehet váltani azzal, ha az ember rárakja a nyilakat a paneljeire, aztán szükség esetén - majdnem - fullscreenben tud nézni bármilyen programot, én eclipse-szel így szoktam csinálni). Van elvileg bővítménykezelése is, de egyelőre csak nagyon kevés plugin érhető el (ami van az gyakorlatilag benne van az alap telepítésben). Amit nagyon hiányolok, az az, hogy nincs semmiféle SVN vagy akár csak CVS integráció, így csapatmunka esetén az embernek másik program használatával kell megoldania a verziókövetést. Kicsit gyermekbetegség, hogy webes projektekben nincs HTML syntax highlight. Egyébként az elején kicsit meglepődtem, hogy a projekteket "megoldások"-nak hívja - ez valami visual studio beütés?

Lehet, hogy eddig is volt ilyen lehetőség, csak én voltam láma észrevenni, de most mindenesetre megtaláltam, és nagyon tetszik a hardyban az a lehetőség, hogy rengeteg művelethez lehet billentyűkombinációt rendelni. Aki esetleg nem ismerné: Rendszer -> Beállítások -> Gyorsbillentyűk. Szóval ha megnézzük a listát, tényleg sokmindent be lehet állítani: asztalok közti váltáshoz, hangerőszabályozáshoz, ablakkezeléshez stb lehet kombinációt rendelni. Persze még lehet, hogy lehetne továbbfejleszteni (tetszőleges shell script végrehajtására gondolok), mindenesetre ez és a gedit újdonsült konfigurálhatósága nagyon megnyerte a tetszésem, ezeket a lehetőségeket én mindenképp komoly fejlődésnek tartom. Azt hiszem egy mai, korszerű asztali környezetnek pontosan ebbe az irányba kell haladni: az a jó, ha kezdők számára minden elérhető egérrel, kattintgatással, de a tapasztaltabbak számára biztosítsa a lehetőséget a gyors munkára billentyűzettel. Egy jó desktopon az egér és a billentyűzet egyaránt fontos eszköz, és akkor tudunk a legjobban dolgozni, ha a kettő között megtaláljuk az optimális egyensúlyt. Nyilván az se jó, ha mindent egérrel csinálunk, de azért azt se találjuk ki hogy 2008ban egy szál bash-sel felvértezve bármit meg tudunk csinálni - ráadásul gyorsan - amit akarunk. Szerintem ez elég elavult szemléletmód. Erre talán a legjobb példa egy rajzprogram (pl. gimp, vagy akár a photoshop is): egérrel mindent meg lehet csinálni, sőt vonalakat nyilván azzal húzgálunk, konkrétan a kép szerkesztését azzal végezzük, de ha egyik kezünk mindig a billentyűzeten van és használjuk a gyorsbillentyűket, akkor sokkal gyorsabban tudunk dolgozni. Ugyanez fokozottan vonatkozik 3d-modellezésre (már amennyire én értek hozzá....:))